Versek

Az igazság, hogy a legtöbb versem elborult elmeállapotban születik.;)

Talán

Talán te is érzed még,

a tüzet mely bennünk ég,

Talán mondanád, szeretlek,

de hallgatsz, s én reszketek.

Talán volt benne igazság,

néhány csók és pillantás,

Talán nem fájna úgy a jelen,

ha még mindig itt lennél velem.

Tudod?

Ha a szemembe nézel, mit látsz?

Tudod, hogy fáj, ha szépeket firkálsz?

Mert látnod kéne benne a lelkem,

Mert nem kéne szórakoznod velem.

Ha őrá nézel, mit látsz?

Tudod, hogy fáj, hogy már rá vágysz?

Mert üres belül, nem úgy, mint én,

Mert sosem szeretett úgy, ahogy én.

Érzések

Fellobban bennem a gyűlölet,

ahányszor meghallom a nevedet,

Fellobban bennem a fájdalom,

hisz még mindig rólad álmodom.

Soha többé nem lehetek ép,

megmérgeztél mindent, ami szép,

Kínszenvedés, ha visszanézek,
a múltra, amely elenyészett.

Azt mondtam

Azt mondtam, legyünk barátok,

De te nem adtad fel,

Többek voltunk, mint barátok,

De végül te löktél el.

Azt mondtam, nem akarlak látni,

De kinek hazudjak?

Bár szenvedés mindennap látni,

Csak hazudok magamnak.

Itt a vége (fuss el végre)

Belefáradtam a küzdelembe,

hogy harcoljak a széllel szembe’.

Nincs értelme keresni a szépet,

hisz te vetettél neki véget.

Bántottalak sokat, ezt tudom,

de a magas kamatokat már nem bírom.

Ha nem bírsz látni, el lehet menni,

lehet mással boldognak lenni!