Gondolatok az őszről

Üdv mindenkinek!

Már ha van még itt valaki.

Igazából elég frusztrált vagyok mostanában, mert bár rengeteg mélyenszántó/depressziós/világmegváltó/ésatöbbi gondolatom van, valahogy mind bent rekednek, nem tudom őket szavakba önteni. Mintha néma lennék, miközben az agyam ezerrel dolgozik.

Szóval úgy gondoltam, idefirkantok egy kis szösszenetet a dolgokról, amik mostanában foglalkoztatnak. Bár, hogy őszinte legyek, a gondolataim nem változtak, csak a tárgyuk...

Az írás újrakezdése igazából akkor fogalmazódott meg bennem megint, amikor a minap egy ismerősöm megosztotta velem néhány alkotását, amiknek a stílusa valahogy... olyan volt, mintha ő lenne a szám, és kimondaná azokat, amik bennem vannak. Komolyan, ki kéne adatnia őket, de nem hiszi el nekem, hogy piszok jók. Újraolvastam most a verseim, nem rosszak, de közel sem olyan csattanósak, mint az övéi. Bevallom, irigykedem.

Gondolatok az őszről

Száraz levél ropog talpam alatt,
Bár próbáltam, de nem tudtam
Lebontani a falat.

Lépteim zaját elnyeli az erdő,
Madárcsicsergés, az égen
Néhány felhő.

De gondolatban máshol járok,
Néha úgy érzem,
Hasztalan csak várok,

Valami jóra, valami szépre,
Keresem az égre nézve,
De nem találom.

Mert megtaláltam már rég,
Csak elcsesztem,
Erre tanúm az ég.

Kísért a múlt, a jelen, és a jövő,
Mely Nélküled
Egy emberöltő.